Az egyesület célja a kulturális hagyományok, értékek őrzése, a határon túli magyarsággal és nemzetiségekkel való tevékenység kialakítása és ápolása. Célja továbbá megismertetni a a fiatalokat a magyar népi kultúrával, népszokásokkal, énekekkel, tánchagyományokkal, ezáltal hozzájárulva lokálpatriotizmusuk, identitástudatok fejlesztéséhez, erősítéséhez, valamint jövőbeni, szülőföldjükön való megmaradásukhoz.
A Vadóka Egyesületet néhány szülő hozta létre 2014-ben azért mert fontosnak tartották a következőket:
Megfigyelted már, mit tesz a gyermek (különösen abban az esetben, ha fiú) a szabadidejében? A telefonját nyomja, gép előtt ül, ritkábban tévét néz. Más tevékenységek, mint olvasás, legózás, szabad játék a jó levegőn, vagy egyéb kreatív elfoglaltságok előfordulása nagyon ritka unszolás nélkül. Sajnos nincs sok választásunk, felelős szülőként meg kell szerveznünk a szabadidejének egy részét, hogy csak annyi maradjon kütyüzésre, ami ahhoz kell, hogy a többiek ne nézzék ufónak. Ha már szabadidőről beszélünk, jó lenne, ha a tevékenység nem az iskolai leterheltség fokozását jelentené, végre mozoghatna, nem csak virtuálisakat, hanem valódi életen át kitartó barátságokat köthetne és JÁTSZANA, rendesen, igazán. Mert úgy tűnik, a játékra tanítanunk kell őket! Tehát nem könnyű a problémára jó megoldást találni.
A Vadóka Egyesületet 2014-ben létrehozó szülők is ezzel a helyzettel szembesültek, ezért kezdődött el az egyesület keretein belül a néptáncoktatás először egy, aztán kettő, végül 3 csoporttal. Ez alatt az idő alatt sok tapasztalat gyűlt össze, az első „gyerekeink” most repülnek ki, megkezdik a saját életüket más városban, más közösségekben. Már látszik, miért volt jó választás a néptánc:
Játék: Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató és Vekerdi Tamás pszichológus sokszor hangsúlyozzák a valódi – nem a virtuális térben zajló játékok fontosságát. Sajnos a több generáció alatt kialakult, falusi gyerekközösségeken belül öröklődő játékaink mára csak a néprajzi gyűjtéseknek köszönhetően maradtak fenn. Szerencsések vagyunk hát, mert így legalább van esélyünk, hogy a gyerekek megismerjék ezeket. Az ovisok az egyesület Vackor csoportjában önfeledten játszva, a népi játékoknak köszönhetően ismerkednek meg kulturális örökségünkkel.
Mozgás: Ülünk. Mi is, a gyerekeink is, és a gyerekeink gyerekei is ülni fognak. A mozgás szükségességének hangsúlyozása felesleges. Annak talán több értelme van, ha azt járjuk körül, hogy a tánc, mint mozgásforma milyen előnyökkel jár:
A táncosok testtartása helyes. Ez nem kérdés, valahogy kialakul, mert az ember nem tud nyeglén, görbén, akárhogy odaállni a párja mellé, és a viseletet viselni kell, már az is tartást ad. A jó testtartás minden különösebb konfliktus (húzd má’ ki magad, ne állj olyan szanaszét, miért vagy görbe? stb) nélkül kialakul. Illetve a konfliktust a néptáncoktató vállalja fel, ami megint csak a szülő életét könnyíti meg.
Mozgáskoordináció: Gondoljunk bele, hogy mennyi mindenre kell tánc közben figyelnünk: a zene, a figura, a párunk, a többi táncos, ha színpadon vagyunk, akkor a koreográfia, ha énekelni kell közben, akkor a szöveg, és közben bírni kell szusszal! Olyan komplex mozgásfejlesztést kap a gyerek, amire sportolóként nincs esélye. Arról nem is beszélve, hogy a tánc lényege a mozgás harmóniája. A testük felett gyakorolt kontroll és az állóképesség fejlesztése ennek eszköze, ami ezért természetesen magától értetődő.
Szocializáció Gyerekeink sajnos sok esetben kizárólag az iskolai teljesítményük alapján ítéltetnek. A néptánc egy olyan lehetőség, ahol olyan oldalukat ismerhetik és mutathatják meg, ami elismerésre méltó, ezért sikerélményt jelent. A pozitív önkép kialakulása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy csoporton, közösségen belül megtalálhassák a helyüket. Szülőként minden alkalmat megragadok, amikor büszke lehetek rájuk, és úgy dicsérhetem meg őket, hogy mögötte valós teljesítmény van. A néptánc erre bőven ad lehetőséget.
Sokat segít személyiségük formálásában a néptáncos gyerekek társasága is. Az iskolában azonos életkorú gyerekek vannak egy osztályban, itt egy-egy csoporton belül 4-5 év korkülönbség is adódhat, ami megtanítja nekik az alkalmazkodást kisebbekhez és nagyobbakhoz egyaránt. Ez különösen jól jöhet egykék esetében.
A népviselet segít más alternatívát mutatni, mint az aktuális divattrendek. Amikor egy kislány felveszi a csodálatos rimóci viseletet, és megérzi, milyen nagyon szép is benne, az olyan belső tartást ad, amely segít kikerülni az olcsó népszerűséget ígérő, sokat megmutató ruhadarabok csapdáját.
A tánc magabiztos fellépést ad a fiúknak. Látjuk, hogy mostanában a lányok lettek a kezdeményezőbbek, ami finoman szólva nem elegáns. Talán azért van ez így, mert a fiúk nem tudnak táncolni, és egy buliban csak annyit tudnának kérdezni, hogy: Szia, lőjek neked egy tizenegyest? Na, egy néptáncos fiúval ez nem történhet meg, azt kér fel, akit akar.
„Fejlesztés” Egyre többet halljuk ezt: fejlesztésre kell vinnem a gyereket. Talán azért lett a fejlesztő pedagógia korunk nagy sikerágazata, mert a mai gyerekeink életéből kimaradnak az olyan ősi tevékenységek, mint a néptánc, népdaléneklés és a játék. Hát lássuk, mit is fejlesztenek ezek: ütemérzék, testkép kialakulása, zenei hallás, térérzékelés, testkontroll, hallás utáni tanulás, tanulási folyamat gyorsulása, mozgáskoordináció, tanulási képesség, nyelvi készség, koncentráció képesség, matematikai-logikai készségek, szociális kompetenciák (beszélgetés, elfogadás, érintkezés, odafigyelés, stb.).
Gender. A rettegett és megkerülhetetlen kérdés. Tette már fel neked a kérdést a gyereked, hogy szerinted akkor ő most fiú, vagy biztosan fiú? Lány, de tényleg lány? Ömlik rájuk. Megakadályozhatatlanul olyan forrásokból, amelyek felett nincs hatalmunk. Lehet könyvet adni a kezükbe, magyarázni meg elmondani, hogy az apa férfi, az anya nő vagy mi, de ebből nem megy át nekik a lényeg. Néptánc: nincs kérdés: kalap van rajtad vagy szoknya? Ha kalap, vezetsz, ha szoknya, igazodsz. Ahhoz, hogy a kettő egy pár legyen, és működjön a projekt, mindenkinek meg kell tanulnia ehhez az ősi rendhez alkalmazkodni. Lehet ettől minden sokkal bonyolultabb máshol, a próbatermen kívül, de a tánc egyszerűsége gyógyító ebben a zavarodottságban. Varázslatos, ahogyan ezeket az összefüggéseket maguktól fedezik fel, és ez nem intellektuális felismerés. Megértik belőle, hogy a nemek különböznek, más a dolguk, máshogyan működnek, de a végcél (az összhang) csak akkor érhető el, ha mindenki elfogadja, hogy a másik nélkül nem lehet, ő ugyanolyan fontos, de teljesen különböző.
Egészséges nemzettudat. Ugyanúgy, ahogy a ki nem érdemelt dicséret torzítja az önképet, a lózungokon alapuló nacionalizmus is kártékony. Azonban hagyományok, gyökerek, közeli múltunk, hovatartozásunk ismerete nélkül nem lehet érett, jól funkcionáló személyiséggé felnőni. Az egyesület hangsúlyt helyez a népi kultúra, hagyományok megismerésére, megőrzésére és megértésére. Az ősök iránti tisztelet, ami kiemelten fontos az egészséges nemzettudat kialakításában elképzelhetetlen anélkül, hogy tisztában lennénk elődeink életmódjával, értékrendjével, és hitével. Éppen emiatt minden új anyag bevezetésekor igyekszünk bemutatni a gyermekeknek az adott tájegység történetét, jellegzetességeit, ezáltal is közelebb hozva számukra azt a mentalitást, mellyel az adott terület egykori lakói mindennapi életüket élték, és amelyek hatottak a táncaik kialakulására.
Kultúráltan szórakozni. Ezen a téren is vannak bajok. Ezt is tanítanunk kell. Én, mint aggódó anya gyorsan saját fiatalságom diszkós baleseteire asszociálok, de gyanítom, az akkori alkoholok sehol sincsenek ahhoz képest, ami most elérhető. A néptánc korhatártalansága segítségünkre lehet. Az egyesület rendezvényei lehetőséget adnak arra, hogy az egész család együtt bulizhasson (farsangi bál, szüreti mulatság, táncház és táncoktatás felnőtteknek is). Ily módom a saját példánk hat, nem a tiltásaink.
Meghatározó kortárs csoport Szép kifejezés, igaz? Kamaszok lesznek vagy már azok. Egyre kevésbé érdekes, amit mondunk, egyre jobban számít, hogyan lehet a haveroknak megfelelni. Jó lenne egy olyan közösséget rakni köréjük, amelynek van megtartó ereje, és jó irányba tudja befolyásolni a tagjait. Anélkül, hogy az elitizmus bűnébe esnénk, megállapíthatjuk, hogy azok a szülők, akik ezt a sok felsorolt szempontot mind fontosnak tartják és néptáncra küldik a gyerekeiket, valami többet várnak el tőlük, mint az átlag, és eleve ezeknek az elveknek megfelelő a neveltetésük. Ennél fogva nagyobb eséllyel mennek együtt jó irányba, hiszen a formálódó értékrendjük alapjait a gyerekek otthonról hozzák, jó, ha megerősítik egymást.
A néptáncosok nagy családja. Sajnos Balassagyarmat nem nyújt lehetőséget a továbbtanulásra, de még Nógrád megye sem. Szinte biztos, hogy +18as gyerekeink valahol másutt töltik majd fiatal felnőtt éveiket. Gyakorlatilag minden egyetemi városban van néptáncegyesület, ahová csatlakozni tudnak majd, ha szeretnének. Ez jó lehetőség arra, hogy ne vesszenek el, hanem közösségre találjanak. Legyen valami kapaszkodójuk és társaságuk a fentebb említett kulturált szórakozáshoz 😊.